Harc az igaziértolvassátok el! rem tetszik
Első fejezet: Éva találkozik az igazival
A 2011-es nyár teljesen másképp telt számára, ugyanis ősszel új iskolában kezdte az évet. Görcsbe rándult gyomorral indul el az évnyitóra. Elég sokan voltak már a tanteremben. Amikor belépett, minden szem rászegeződött. Első pillantásra szimpatikusnak látszottak, kivéve egy valakit. Tipikus szőke cicababa állt az ablaknál fekete miniszoknyában és fehér blúzban. A piros körmeit nézegette. Lerítt róla a beképzeltség. A fiúk nagyrésze is felé tekingetett. Ő lesz a kedvenc, gondolta. Ekkor meglátta azt, aki miatt később oly sokat kellett harcolnia. Nem más volt, mint egy nagyon szép pasi. Barna haja és gyönyörű zöld szemei voltak. Tekintetete komor, mereven bámult kifelé az utcára. Ennek ellenére mégis csodálatos volt. Éva végignézett rajta. Izmos vállak, hosszú karok, lábak. Bőre napbarnított, sokat nyaralhatott eddigi életében. Fehér ingje és sötétkék nyakkendője még elegánsabbá tette. A lányok ilyen fiúról álmodoznak. Éva sem habozott. Tudta, most hozzá kell szólnia, vagy különben elveszíti.
- Szia - mondta a fiúnak. - Évának hívnak, te ki vagy?
A fiú odanézett. Szemügyre vette a lányt. Mosolyra nyúlt a szája.
- Tibi. Honnan jöttél?
- Innen Pestről. És te?
- Én is. Imádom a humán tantárgyakat, ezért jelentkeztem erre a tagozatra. A régi osztálytársaim közül nem volt más humán érdeklődésű. Nem nagyon találtam meg velük a közös hangot. Remélem idén ez már másképp lesz.
- Biztos fogsz találni barátokat. Egyelőre még nehéz összeszokni, de majd ez megváltozik.
- Remélem. Nagyon vártam ezt a napot. Végre új barátokat ismerek meg. Szerencsémre már találtam is egyet.
Az osztályfőnök lépett be a terembe. Egy középkorú kövér nő volt az. A haja vörösre festve, orrán divatos szemüveg. Mosolyogva tekintett új tanítványaira.
- Üdvözöllek benneteket, gyerekek! - kezdte mondandóját. - Virágné Majoros Ildikó vagyok. Én vagyok az osztályfőnökötök. Biztos vagyok benne, hogy jól ki fogunk jönni egymással. Most pedig sorakozzatok! Megyünk az udvarra. Kezdődik az évnyitó.
Unalmas volt az egész ünnepség. A szokásos szöveg. Köszöntötték az iskola új tanulóit, blablabla.
Másnap történelem óra volt az első. Az osztályfőnök tanította nekik. Az őskorról kezdtek el beszélgetni. Óra végén írtak egy rövid vázlatot, majd kicsöngettek. Ebben a szünetben lehet tízóraizni. Éva padszomszédja Tibi lett, és nagy örömükre nem változtatott rajta az osztályfőnök. Az evést a cicababa megérkezése rontotta el. Ma piros miniszoknyát viselt egy fehér toppal. Direkt kirakta a mellét. Vigyorogva mustrálta Tibit.
- Heló - köszöntötte. - Tibinek hívnak, ugye?
- Igen. Téged?
- Krisztinek. Úgy néz ki jó osztályba kerültem. Látom előre.
Éva nagyokat nyelt eközben. Kriszti őt is megszólította.
- Te meg Éva vagy, jól gondolom?
- Igen.
- Elfelejtejtettem hozni kaját. Ki kell bírnom hazáig.
- Miért nem veszel a büfébe?
- Nincs pénzem.
- Adhatok egy szendvicsre valót. A büfét a földszinten találod meg.
- Áá, az jó lenne, de ebben a magassarkúban alig bírok járni. Kár is volt megvennem. Esetleg, ha te leszaladnál gyorsan? Holnap kifizetem az árát.
- Jó rendben. Mindjárt jövök.
Éva felállt. Leszaladt a büfébe. Mire visszajött, Kriszti már Tibi mellett ült.
- Ideengedsz? - szólt udvariasan Éva.
- Nem! Keress magadnak másik helyet. Majd óra elején visszaengedlek. Fúj! Utálom a salátát, meg az uborkát is. Miért ilyen szendvicset hoztál? Nem vagyok én kecske. Fúúújj!
Éva nagyon mérges lett e szavakra. Főleg, amikor látta, hogy Kriszti Tibinek bájolog. A második óra után el is kapta egy fordulóra.
- Ide figyelj, szőkeciklon, nem fogod tőlem elvenni Tibit. Tudod nagyon jól, hogy nekem is tetszik.
- Már pedig elfogom. Te a poros nyomomba se érhetsz. Kinek vannak ilyen szép mellei, mint nekem? Vagy akár ilyen gyönyörű lábai? Hm?
- Az egész kajás duma csak hazugság volt. Arra ment ki, hogy leülhess a helyemre.
- Így van.
- Harcolni fogok Tibiért. Nem engedem el!
- Rendben van, én is harcolok. De kemény lesz és megalázó!
- Nem érdekel. Én küzdeni fogok!
Ebben állapodott meg a két lány. Vajon a mellek vagy az igaz szerelem fog győzni?
Második fejezet: A harc elkezdődik
Éva jól összebarátkozott az osztálytársaival. Krisztinek csak két barátnője lett, Ildi és Betti. A többi hét lány nem foglalkozott velük. Pénteken Tibi fagyizni hívta Évát. Nem habozott, azonnal elfogadta a meghívást.
- Biztos te tetszel neki, nem Kriszti - mondta Réka, Éva legjobb barátnője. - Azért hívott el fagyizni.
- Remélem, hogy azért. Kriszti biztos majd meg fullad az irigységtől.
Túl hangosan mondta. Az említett meghallotta, és nagyképűen odajött.
- Mit mondtál? Hm? Én nem vagyok irigy. Nagyon vigyázz a szádra, mert bajok lesznek. Vécébe lesz nyomva a fejed!
- Majd a tied.
- Hehehe! Kevés vagy te ahhoz. Most megyek le, mert mindjárt kezdődik a tesióra.
Éváék is fogták a cuccukat és lementek. A leglassabban Kriszti öltözött át. Nagy nehezen ő is bejött a tornaterembe. Az óra fárasztó volt, de hatásos. Az öltözőben döbbenetes látvány fogadta Évát. Ruhája szétvágva, cipője kilyukasztva.
- Kriszti, te voltál az! - üvöltötte a tettes képébe. - Ezt megkeserülöd! Én úgy visszavágok neked, hogy sokáig megemlegeted.
Nagy röhögés volt rá a válasz. Éva kénytelen volt a tesicuccába maradni. Fejében már tudta is, hogy hogyan álljon bosszút Krisztin.
Harmadik fejezet: Kriszti megkapja a magáét
Éva ránézett az órára. 4 óra lesz 10 perc múlva. Félt, hogy Tibi elkésik. Az óra csak ketyegett. Amikor a 4-et ütötte, csöngettek. Nagy boldogan nyitott ajtót. Tibi volt az, a kezében egy szál pirosrózsa.
- Jaj, köszi! - örvendezett Éva. - Annyira boldog vagyok. Gyere beljebb, anyáék már várnak!
A konyhába vezette barátját. Bemutatta a szülőknek. Nagyon elnyerte tetszésüket. Később körbevezették a házban.
- Éva, akkor indulhatunk? - kérdezte Tibi boldogan.
- Ó, hogyne.
Gyalog mentek a cukrászdába. Éva 2 gömbös fagyit kért, csokit és pisztáciát. Tibi is ugyanezt. Fagyizás közben egymást nézték mosolyogva.
- Olyan szép a nézésed - udvarolt Tibi. - Meg mindened. Gyönyörű vagy.
Éva elpirult.
- Ó, köszi. Kedves vagy nagyon.
Hazafelé már egymás kezét fogták. A kapuban még beszélgettek egy kicsit. Tibi már indult volna, amikor visszafordult. Megcsókolta Évát. Éva meg vissza. Szerelmük beteljesedett.
Éva hétfőn nagy boldogan ment iskolába. Egy az Tibi miatt, másrészt meg a bosszú miatt. A folyosón Réka félrevonta.
- Na akkor ma lesz a bosszú? - kérdezte.
- Igen. Minden készen áll. Csak figyelni kell, hogy Kriszti mikor megy vécére.
- Oké.
A második óra után a két barátnő látta, hogy Kriszti a vécé felé megy. Utánamentek. Odabent Kriszti kinyitotta az egyik fülke ajtaját.
- Heló, cicababa - köszönt egyszerre éva és Réka.
- Mit akartok, kicsikéim?
- Majd meglátod - mondta Éva.
Réka belenyomta Kriszti pofáját a vécébe. Éva meghúzta a zsinórt. A víz ömleni kezdett Kriszti fejére. Sikítozni, kalimpálni kezdett. Néha-néha kihúzták a fejét. Utána pedig felállították. Lehúzták róla kék topját és rózsaszín miniszoknyáját és piros tűsarkúját. Éva ollót vett elő. Elkezdte szétnyírni, a cipőt pedig kilyukkasztgatta. Ennek végeztével ráültették Krisztit a vécére. Éva csokiszirupot nyomott Kriszti melle közé. A lány már ordítozott. Nyomtak a fejére is, a hasára, a lábára, a talpára, mindenhova. Réka egy kéthetes büdöszoknit vett elő, és Kriszti szájába tömte. Jót röhögtek az eredményen, majd otthagyták. A harmadik óra már ment, amikor Kriszti elő mert jönni. Mindenki rajta nevetett az osztályból.
- Ezt még megkeserülöd, Éva! Meg ám! Nem tudom bizonyítani, hogy tik voltatok, de nem baj. Elbánok veletek!
Kriszti hazaengedték megfürödni. Hát ezzel fogják cikizni év végéig. Nem érdekes, hisz megérdemli.
Negyedik fejezet: A bál
Közeledik a bál. Az iskola 50 éves lesz. Ezt egy bállal fogják megünnepelni. A fiúknak fel kell kérnie egy lányt a tánchoz. Tibi persze Évát kérte fel. Krisztin még mindig nevetnek. Évához befutottak olyan információk, hogy rettenetes bosszúra készül. Rékával jót nevettek ezen.
A bál este 8 órakor kezdődött. Az emeletes csokitorta már bent volt a tornaterem közepén, 50-es számmal a tetején. A párok is lassan gyülekezni kezdtek. Krisztit senki se kérte fel táncolni. Odalett a jóhíre. Persze a bálra csodaszép rózsaszín ruhába érkezett, aminek hosszú uszálya is volt.
Amikor már mindenki megérkezett, a pároknak körbe kellett vonulniuk a torta körül. Kriszti ment leghátul, mert nem volt párja. Dúlt-fúlt a méregtől. Jót nevettek rajta Éváék. A körbejárás után az táncolt, akinek kedve volt. Tibi nagyon szeretett táncolni, ezért szinte alig ültek. Egyszer, amikor megálltak pihenni, Kriszti odament hozzájuk. Egy cetlit nyomott Éva kezébe. Ez állt rajta: gyere a tornaterem tetejére. ott várlak.
- Mi az? - kérdezte kíváncsian Tibi.
- Beszélni szeretne velem. Kimegyek. Pár perc és jövök.
Kirohant az udvarra. A tornaterem tetejére egy létrán keresztül lehetett felmenni. Odafent Kriszti már várta. Óvatosan kellett lépkedniük a tetőn a nagy sötét miatt. Krisztinél volt zseblámpa.
- Gyere, Éva! Itt vagyok.
Ekkor a zseblámpa fénye is kialudt. Éva vaksötétben indult neki. Egyszer csak hirtelen eltűnt lába alól a talaj. Szerencsére valami puhára esett. Hirtelen világos lett. Rájött, hogy a tornaterem nyitott csapóajtaján esett be. Egyenesen a tortára zuhant. Egy az egybe szétnyomta. Fehér estélyi ruhája csupa csoki lett. Még az arcára is csapódott.
- Ki oltotta le a villanyt? - kérdezte az igazgató. - Éva, mit keresel a torta közepén?
- Ééén... csak rázuhantam. Nem láttam a csapóajtót...
- Elég! Azonnal kapsz egy igazgatóit. Mit kerestél ott a tetőn?
- Én csak Krisztivel találkoztam, az osztálytársammal.
- Velem? - kérdezte meglepetten Kriszti, aki időközben visszatért. - Egész idő alatt itt voltam bent.
- Még hazudsz is? - kiabálta az igazgató. - Mit képzelsz te magadról?
Éva nagyon szomorú lett. Tibi is rosszallóan nézett rá.
- Tibi, te legalább mondj valamit! - kérlelte barátját. - Te láttad, hogy odajött hozzám Kriszti és odaadott valamit.
- Valóban odaadtam egy cetlit - mondta Kriszti. - De az az egyik osztálytársam, Jani telefonszáma volt. Éva kérte el tőlem, mert mondta, hogy nagyon tetszik neki.
- Micsoda? - fakadt ki Jani. - Mit akarsz te énvelem, már van barátnőm?
- Ne higyj neki, Jani! - rimánkodott Éva. - Hazudik.
- Éva - szólt Tibi - nem maradhatunk többé együtt. - Elveszítettem a bizalmam. Sajnálom. Vége.
Éva számára egy világ dőlt össze. Kriszti elégedett mosolyt vágott. Éva lekászálódott a tortáról. Méregdrága tűsarkúja beleragadt a tortába. Nem volt kedve kivenni. Csak úgy mezítláb, tortásan sétált ki a teremből. A folyosón rátört a zokogás. Nem bírta tovább visszatartani könnyeit.
Ötödik fejezet: Évát újabb csapások érik
Réka kiszaladt Éva után.
- Nagyon meg kell leckéztetnünk ezt a Krisztit - mondta Évának. - Sokkal durvábban, mint múltkor.
- Egyetértek. Most haza kell mennem.
- A cipődet nem viszed?
- Nem. Legszívesebben Kriszti orra alá dugnám.
- Jaja, én is. Tudod mit, gyere el hozzánk megfürödni.
- Ez jó ötlet. Menjünk!
Éva megfürdött Rékáéknál. Órák hosszáig beszélgettek. Éva persze sírt. Utána felnéztek a közösségi oldalra. Kár volt. Kriszti egy képet rakott fel, amint a bálon ülnek egymás mellett Tibivel, s Tibi pont Kriszti talpát maszírozza. " Egy jó kis tánc után jólesik a talpmasszázs, főleg egy ilyen jó pasitól" - ezt írta a kép alá, Tibi meg belájkolta hozzászólást. Évából kitört a zokogás. Réka alig tudta vigasztalni. De ezután jött a legrosszabb. Ildi felrakott egy képet, amint Éva épp a torta közepén van. Alatta pedig ezek a hozzászólások:
Gallus Fanni: megérdemelte a kis ribanc. Kriszti, akk Janit felhívni ment föl a tetőre?
Lelle Kriszti: igen. még engem is belevont a szemétje.
Jerki Gabriella: eddig azt hittük Kriszti, hogy te vagy a ribanc. de hát tévedtünk. most már mindenki melletted van :)) Ja, kivéve Réka, de ő nem számít.
Lelle Kriszti: a lámpára is azt mondta, hogy én oltottam el, holott csak véletlenül valaki nekinyomódott vki.
Szegény Ildi: jaja :) Éva megérdemelte amit kapott. jól teliköpdöstük a cipőjét Kriszti xdddd
Éva dühös is volt meg szomorú is.
- Meg kell leckéztetnünk Krisztit - mondta. - Mindenáron. Segítesz, Réka?
- Naná. Van még pár kéthetes zoknim, ami véletlen kimaradt a mosásból.
- Most valami komolyabb kell. Elsőnek is Tibit kell visszaszereznem. Elámította az a büdös kis ribanc. Na de meg fogja kapni a magáét.
Másnap visszakapta Krisztitől a cipőjét. Tele nyállal. Fura szaga is volt és koszos.
- Mit csináltál vele? - kérdezte Éva.
- Megforgattam egy kis kutyagumiban. Jó mi? Hehehehe
- Rohadj meg! - kiabálta Réka. - Mindjárt nyomok egy kis kéthetes büdöszoknit a szádba, amit anya elfelejtett kimosni.
- Heheheh! - röhögött Kriszti. - Mától kezdve én vagyok a királynő, és nem Éva.
- Folytatni fogom a harcot- szólt elszántan Éva. - Az a szélom, hogy szétmenjetek Tibivel és újra összejöhessek vele.
- Nekem meg az, hogy félreállítsalak az útból.
- Nyerni fogok. Tudom. Te pedig veszíteni. Na pápá!
Hatodik fejezet: Verseny az ötösért
Évéknak tesiórája volt. Direkt ő ment ki utoljára, hogy Kriszti ne csinálhasson semmit. Az órán távolugrást kellett csinálni. Éva és Kriszti egymás után következtek a sorban. Kriszti ugrása jó nagyra sikeredett. Aki a legnagyobbat ugorja, az kap egy ötöst. Kriszti akarta ezt megkapni. Viszont Évában vetélytársára talált. Éva ugyanis 1 cm-rel nagyobbat ugrott, mint ő. Kriszti mindenképpen meg akarta kapni az ötösét.
- Azért az 1 centiért ne már, tanárnő - kérlelte Kriszti a tanárt. - Én még versenyen is voltam. Éva csak véletlenül ugrott 1 centivel nagyobbat.
- Véletlenül? Hát te nem vagy normális - mondta Éva. - Ügyesebb vagyok, mint te. Na és?
- Gyerekek, ne veszekedjetek itt nekem! Hogy Kriszti is igazságosnak találja a dolgot, így egy versenyt tűzök ki köztetek. Mindenki menjen ki az utcára!
Kint az utcán a tanárnő tovább folytatta.
- Az egyik fiú elsétál oda az utvasarokra. Ki legyen az?
- Legyen az Tibi - mondta Kriszti.
- Jó, akkor ő. A két lány innen kezd el futni. Az, amelyik visszahozza Tibit, az kapja az ötös. Tibikém, fuss gyorsan a sarokra!
A megszólított eleget is tett a kérésnek.
- Lányok, álljatok ide egymás mellé - mondta a tanárnő. - Három, kettő, egy. Indulás!
A két lány futott, mint az őrült. Kezdtetben Éva volt fölényben. Majd hirtelen Kriszti felbuktatta, úgy, hogy az véletlennek látszódjon. Éva lehorzsolta a két térdét. Dühösen iramodott utána a csaló ellenfélnek. A gödörpartól felszedett egy békát. Nagy nehezen utolérte Krisztit. Észrevétlenül belecsúsztatta a békát Kriszti fenekénél a bugyijába.
- Mi van a bugyimban? - kérdezte az ijedten.
- Egy béka - válaszolt Éva gúnyosan.
Kriszti sikítozni kezdett.
- Valaki szedje ki! ááááá!
Tempója lelassult.
- Mindjárt belemászik a fenekembe. Neeee!
Valahogy ki tudta rázni a bugyijából. De már késő volt. Éva visszafelé szaladt Tibivel együtt. Kriszti veszített. A tanárnő nem hitte el neki a békés sztorit. Így Éva kapta az ötöst. Mindenki Krisztinek szurkolt, csak Réka nem. Így ketten örültek a győzelemnek. Kevés ugyan, de a semminél több.
Hetedik fejezet: A pofon
Rosszul indult a reggel Éva számára. Először még nem gyanított semmit. Úgy kezdődött, hogy Jani egy fekete cipősdobozzal érkezett iskolába.
- Cipőt vettél, Jancsi? - kérdezte az egyik fiú.
- Á, dehogy. Ez egészen más. Hamarosan úgyis megtudjátok.
A dobozt Krisztinek adta oda. A második óra után odavitte Évához, és tartalmát Éva bugyijába borította. Egerek voltak benne. A sok egértől egy nagy dudor keletkezett elől Éva nadrágján. Éva rögtön sikítozni kezdett. Mindenki röhögött rjta, csak Réka nem. Ketten együtt elkezdték kidobálni őket. A sok egér szanaszét ment. A biosz tanárnő egy óriásit rikkantott.
- Mi folyik itt? - üvöltözte. - Ki hozott be ide egeret? Azonnal jelentkezzen!
- Éva volt! - mondták kórusban.
- Rendben van, Éva - mondta a tanárnő. - Kezd el őket összeszedni.
- Én segítek neki - szólt Réka.
Párat össze tudtak fogdosni, de azt is nagyon nehezen. Éva büntetése az lett, hogy ebben a hónapban az ötös és négyes dolgozatait nem írhatja be. Éva rögtön letámadta Krisztit.
- Mit képzelsz magadról, te ribanc? Mi?!
- Sok mindent. Ki foglak csinálni úgy, hogy te észre sem veszed.
- Azt nem hiszem. A tortás dolgot is átláttam már utólag. Direkt oltottad le a zseblámpát, azért, hogy ne lássam, hogy hova lépek. A lámpát is valamelyik barátnőddel oltattad le. Tudom. Átlátok rajtad.
- Most jön a java. Készülj fel!
- Be fogom bizonyítani mindenkinek, hogy te egy büdös kis ringyó vagy.
- Tibivel nem fogunk szétmenni, akárhogy is erőlködsz.
- Majd meglátjuk, te kis riherongy.
Kriszti teljes erővel vágta pofon Évát, úgy, hogy az elesett. Réka segített neki felállni.
- Gyere, Éva! Menjünk! Eljön egyszer az igazság pillanata is. Hamarosan, ne félj!
Nyolcadik fejezet: A kampány
Másnap a 3. szünetben Tibi félrehívta Évát.
- Figyelj, Éva! Tudom a megoldást a problémádra. Itt ez a papír, rajta egy ház címével. Ott vár téged a megoldás.
- Miféle megoldás?
- Majd meglátod. Ha elmész oda, minden problémád megoldódik. Nem hazudok. Higyj nekem!
- Én mindig is hittem és hinni fogok. Elmegyek oda.
- Rendben. Este 8-kor valaki már ott vár téged.
- Kicsoda? Ismerem?
- Persze.
Éva megígérte, hogy este 8-kor ott lesz a házban. Egész nap csak a találka tartotta lázban. Alig bírta kivárni az estét. 8 órakor a ház kapuja előtt tartózkodott. Megnyomta a csengőt. Kiszóltak: nyitva. Női hang volt, de nem lehetett beazonosítani, hogy kié. A konyhában égett a villany. Az illető nem más volt, mint Kriszti.
- Heló, Éva. Átgondoltam a dolgokat. Megoldást kell találni az ügyünkre. Ez nem mehet így a végtelenségig.
- Huh, ez nagyon meglep. Te tudsz ilyet is?
- Igen. Igyál egy kis kólát, az felfrissít. Biztos fáradt vagy már.
Kiöntötte a kólát egy 3 decis pohárba. Éva nagyon szomjas volt, így gyorsan lehajtotta. Pár perccel később hirtelen jókedve lett. Röhögött össze-vissza. Krisztit is ölelgette. Ész nélkül itta tovább a kólát, amitől hihetetlen módon egyre bolondabb lett. Végül ájultan esett össze a padlón. Másnap reggel egy ház kapujában ébredt. Nagy meglepetésére az az ő házuk volt.
- Mit keresek én itt? Hogyan kerültem ide? Hű! Mindjárt fél nyolc, indulnom kell suliba. Miért fáj ennyire a fejem? Mi történt tegnap este abban a házban? Csak az első pohár kólára emlékszem.
A szülei kérdőn néztek rá.
- Hol a francban voltál egész éjszaka? - kiabálta az apja. - Hová jutottál, kislányom? Lerészegedsz, igazgatóit hozol haza? Milyen viselkedés ez?
- Apa, nem én vagyok a hibás. Mindenki engem akar kicsinálni.
- Jó duma. Takarodjál az iskolába! Ne is lássalak! Ebben a tanévben már egyáltalán nem is gépezhetsz. Majd felfogadunk egy pszichológust. Ő segít rajtad. Ezt a viselkedést nem tűröm.
- De apa!
- Nem érdekel! Most pedig indulj!
Éva nagy szomorúan indult suliba. Ott aztán még több kellemetlen meglepetés várta. A faliújságon az ő képei voltak kirakva a tegnap estéről. Az látszik, ahogy ott vigyorog az ágyon és mellette több ismeretlen fiú. Valamelyiken csak egy szál bugyiba van, a fiúk pedig alsógatyába. Kriszti egy kampányt indított Éva ellen, miszerint ki kell rúgni az iskolából, mert egy olyan neves gimánziumba nem járhat egy ilyen ribanc lány.
- Mit műveltél? - kérdezte Éva Krisztitől. - Mit kevertél a kólába? Tibi te meg mit hazudoztál nekem tegnap?
- Én semmit se mondtam. Miről beszélsz?
- Értem már - mondta Éva. - Neked is adott abból a szerből. Annak a hatása alatt voltál.
- Milyen szerről beszélsz? - háborodott föl Kriszti. - Nem adtam neki, se neked semmit.
Az igazgató levetette a képeket a falról, de mondta, hogy hétvégén kimegy Éváékhoz elbeszélgetésre. Csak egyedül Réka maradt meg mellette. A többiek mind cserbenhagyták.
Kilencedik fejezet: Az új barát
Az igazgató megnyomta a csengőt Éváéknál. Éva apukája nyitott ajtót. A beszélgetés eredménye: Évának orvosi segítségre van szüksége. A szülők megígérték, hogy pszichológust fognak fogadni.
- Ez kellett neked, kislányom? - kérdezte az anya felháborodva. - Van fogalmad, hogy milyen híre lesz ezentúl a családunknak? Mindenféle pletykák fognak keringeni. Majd az lesz, hogy rosszul neveltelek. Hallom előre.
Éva nem bírta tovább. Kirohant a lakásból. Csak futni és futni. Rohant és rohant. Nem nézett senkit. Egy eldugott kis hely vonzotta, ahol nem bántja senki. Leszaladt egy aluljáróba. Nekiment egy tagbaszakadt férfinek.
- Hé! - mondta az. - Óvatosabban!
- Bocsánat, uram.
- Ne uramozz itt nekem. Van így is elég bajom. Ahogy látom neked is. Összecsaptak otthon a dolgok, mi? Ilyen az élet.
- Ön hajléktalan?
- Igen. Pár hónapja.
- Van nálam egy kis pénz. Vegyen belőle valamit. Nekem nem kell. Vegye el, kérem!
- Küszködsz a könnyeiddel. Gyere, üljünk le ide a földre! Mesélj!
Éva mindent elmondott. Nem bírt a könnyeivel.
- Fel a fejjel! - mondta a hajléktalan. - Egy kicsit kisiklott az életed, na és akkor mi van?
- Köszönöm, hogy így vigasztal.
- Tegezz nyugodtan!
- Jó rendben. Miért kerültél az utcára?
- A bankok miatt. Elvitték a házamat. A feleségem elhagyott. A gyerekeim hallani se akarnak felőlem. Ennyi röviden.
- Értem. Most szépen elmegyünk és vásárolunk kaját, ruhát ilyesmit. Szükséged van rá.
- Nem akarsz hazamenni?
- Nem. Többé már nem. Felhagyok eddigi életemmel. Rendesen elbántak velem. Egy lány tette. Minden téren tönkretett. Elvette a pasimat stb.
- A szüleidnek nem fogsz hiányozni?
- Nem. Nekik fontosabb a család jóhíre, mint én. Szép, ugye?
- Sok ilyen szülő van sajnos.
- Induljunk! Nem bírok most egy helyben ülni.
- Hová szeretnél menni?
- Először is emberibb külsőt csinálok neked. Van itt a közelben egy kis butik. Jó cuccok vannak ott.
- Én rádbízom. Ha mindenáron jótékonykodni akarsz, hát legyen. Nem tartalak vissza.
Éva vett új barátjának egy farmert, egy kék pólót, meg egy tornacipőt.
- Máris jobban nézel ki - mondta a vásárlás után. - Most jut eszembe, hogy a nevedet még se mondtad, sőt még én sem. Éva vagyok.
- Én Laci.
- Szereted a hamburgert?
- Nagyon, nagyon régen ettem utoljára.
- Itt az ideje. Bemegyünk egy kajádába.
Így is lett. Megették sajtos hamburgerüket, majd Éva egy meglepő kérdéssel állt elő:
- Maradhatok veled?
- Énvelem? Tudnod kell, hogy az én életem nem könnyű. Napról napra élek.
- Kit érdekel? Jobb életem lesz, mint az eddigi. Veled akarok maradni.
- Rendben. Akkor hogyan üssük el az időt?
- Nem tudom. Kéne még több pénz. A mostani kezd elfogyni. Pár száz forintom maradt.
- Az is több a semminél.
- De nem sokáig elég. A házunkban van egy széf. A kódit is tudom hozzá. Csak be kéne másznom a kerítésen, amikor a szüleim nincsenek otthon.
- Ez veszélyes művelet lesz.
- Meg kell tennem. Ha sikerül, évekig elélünk gond nélkül.
- Mennyi az a pénz?
- Több millió. Vannak ékszerek is. Azok is érnek valamennyit.
- Mikor akarod megszerezni a zsákmányt?
- Minél hamarabb. Hétfőn reggel, amikor anyáék dolgozni mennek. Most aztán nekiállhatunk kieszelni valami tervet. Gyere!
Tizedik fejezet: A zsákmány
Hétfő reggel ott álltak a ház előtt. Megvárták, amíg Éva szülei munkába indulnak. Távozásuk után Éva bemászott a kerítésen. Laci addig a környéket figyelte. Éva a bejárati ajtónál megállt. Felemelte a lábtörlőt, mert ott van a kulcs. Kinyitotta vele az ajtót, és már rohant is az emeletre. Benyitott az apjáék szobájába. Félretolta a könyvespolcot. majd beírta a kódot. Elemelte a pénzt és az ékszereket. Utána belerakta egy zsákba. Már indult volna le, amikor az anyját pillantotta meg. Csodálkozott rajta, hogy az ajtó nyitva volt.
- Hahó! -kiabálta. - Éva te vagy az? Örülnék, ha te lennél. Hiányzol nekünk.
Nem válaszolt. Az anyja megfogta a pénztárcáját ( ugyanis ootthonhagyta ), és távozott. Éva várt egy kicsit. Később kirohant az udvarra, át a kerítésen, majd az utcára.
- Na? - kérdezte Laci odakint. - Megvan?
- Persze. Anya miatt volt egy kis vész, de kivédtem.
- Okos. Hova tovább?
- A széfben volt a balatoni nyaralónk kulcsa. Apa odarakta, nehogy elhagyja. Most azt én elhoztam. Zamárdiba van. Vonatra ülünk. Még most. Irány a keletibe!
A keletiben kinéztek maguknak egy járatot, ami két óra múlva indul Zamárdiba. Addig megvették a jegyeket, vettek egy kis nasit, és végül leültek egy padra. A vonat 5 perces késéssel ért be. Éváék gyorsan felültek rá. Szerencsére volt hely.
- Mit hoztál még a pénzen kívül? - kérdezte Laci.
- Ékszereket. Azok is érnek valamennyit. Ebből jó ideid elleszünk. Ha bárki kérdezi, a lányod vagyok.
- Értem. Most alszok egy kicsit. Hosszú utazásnak nézünk elébe.
- Jó. Talán én is szundítok valamennyit. Csak megvárom, hogy jöjjön a kalauz.
Hamarosan jött is. Nem volt probléma, minden simán ment. Utána Éva is lehunyta a szemét. Elköltözött az álmok birodalmába.
Tizenegyedik fejezet: A gyilkos
A balatoni nyaraló nem messze volt a vasútállomástól. Belül igen gyönyörű tájképek díszítették. Éva az emeleti szobában fog aludni, Laci meg a földszintiben. A lepakolás után Éva elment az újságoshoz. Valamit olvasnia kell unalmas perceiben. Ahogy az újságot lapozgatja, lát benne egy durva cikket. Egy darabolós gyilkosságról szól, ami pár hónapja történt. Az elkövető F. László feldarabolta a családját, majd a házban lévő kemencében elégette. A tettes megszökött, a rendőrség elárulta, hogy feltevéseik szerint valamelyik aluljáróban bujkálhat hajléktalannak álcázva magát. Éva ijedtében ledobta az újságot.
- Uramisten, egy gyilkossal vagyok egy házban! - kiáltott fel.
Laci ezt meghallotta.
- Úgy van, Évike. Megírta az újság, mi? Most rettegsz, ugye? Van is rá okod. Innen élve már ki nem mész. Megöllek és a pénzzel együtt távozok.
- Kérlek ne! Hagy futni! Nem nyomlak föl a zsaruknál. Esküszöm!
- Fogd be azt a lepcses pofádat! Látod ezt a konyhakést? Nagyon éles. Elvágom vele a torkodat. Kiáltásodat nem hallja senki. Üresek a nyaralók. Érted most már, hogy miért takartam annyira a vonaton az arcomat? Negyogy valaki gyanót fogjon és hívja a zsernyákokat.
- Vidd el a pénzt, de hagyj életben. Nem szólok senkinek!
- Hazugság hazugság hátán. Halálod után beledoblak éjszaka a Balatonba. Jót pihensz majd a fenekén. Ki gyanakodna rám, ilyen messze a fővárostól? Jól kitaláltam? Persze, hogy jól. Itt az ideje ölni.
Elindult Éva felé. de az el tudott szaladni. Laci utánadobta kést, de az megállt a fürdőszoba ajtóban. Éva a bejáratot vette célba. Laci viszont gyorsabb volt. Bezárta, a kulcsot pedig magához vette. Ekkor előrántott egy fegyvert. Le volt hangtompítózva.
- Ez hatásosabb lesz - mondta nevetve.
Lövöldözni kezdett. Éva felszaladt az emeletre.
- Bolond! - ordította a gyilkos. - Előlem senki se menekül. Halott leszel pár perc múlva. Még az anyádtól se tudsz elbúcsúzni.
Éva a szobájába ment. Kulcsra zárta az ajót. Laci egy erőteljes rúgással betörte. A fegyvert Éva feje felé mozdította. Éva egy márványszobrot ragadott meg, ami az ablakban volt. Jó erősen Laci fejéhez vágta. Szétroncsolta a fejét.
- Hová tűntessem el a holttestet? - kérdezte magától. - Hová? Talán az a legjobb, ha itthagyom. Igen. Itt fogom hagyni. Én meg azonnal távozok.
Még aznap vonatra ült, és Szolnoknak vette az irányt.
Tizenkettedik fejezet: Az új élet kezdete
Éva leszállt a vonatról. Hívta a barátját, akihez menni akart. Az örült a hívásnak. A szülei megengedték, hogy Éva náluk lakjon. Kijöttek elé az állomásra. Elvitték a házukba. A barátot Karcsinak hívták. A szülők megértették Éva helyzetét. Persze tudták, hogy Éva egyszer csak haza fog menni.
- Te nem vagy suliban? - kérdezte Éva Karcsit.
- Nem. Utálom azt az iskolát. Át leszek iratva egy másikba.
- Értem. Nem sokáig leszek nálatok. Pár nap és továbbállok.
- Hová mész?
- Külföldre.
- A legjobb az lenne, ha hazamennél. Higyj nekem! Anyukádéknak biztos hiányzol. Meg kell beszélnetek a dolgokat, nem elszaladni előlük. A helyedben én már holnap indulnék vissza Pestre.
- Te ezt nem értheted. A szüleim utálnak engem. Csak a család hírneve számít.
- Ez hülyeség. Te beszéled be magadnak. Vissza kell menned, és rendezni a dolgokat.
- Így van, Éva - szólt közbe az anya. - Holnap indulnod kéne. Ez az életmód nem fog menni. Egyedül még nem sokra viszed. Halottan szednének össze valahol.
- Mi van, ha rossz lesz ott nekem? - fakadt ki Éva.
- Marhaság! - nyugtatgatta Karcsi. - Elég megbeszélni a dolgokat, és minden helyrejön.
Másnap visszavitték Évát Pestre a szüleihez. Már nagyon várták, és rögtön el is kezdték rendezni a bajokat. Éva külön kérte, hogy ne hívjanak hozzá orvost, mert nincs rá szüksége. Nem ő a hibás, hanem Kriszti, aki mindenáron tönkre akarja tenni. Elmesélte az egész sztorit Tibiről és a többiekről is.
- Mindent értek, kicsim - mondta Éva apja. - Anyád néha túlságosan a jó hírnevet akarja megőrízni, és ekkor nem törődik senkivel és semmivel. Az eltűnésed őt is megviselte. Nem jelentettük be, mert tudtuk, hogy vissza fogsz jönni.
- Laci miatt ugye nem kerülök börtönbe?
- Nem. Önvédelem volt. Nem fognak lecsukni.
- Akkor megnyugodtam. Holnap megyek suliba. Minél hamarabb vissza kell rázódnom a hétköznapokba.
- Rendben. Írunk neked igazolást a hiányzásra.
Másnap Éva félve lépett be az iskolakapun. Kriszti persze a szokásosnál is jobban gúnyolódott. A többieket se kellett félteni. Réka nélkül már teljesen összeomlott volna. A tanárok is mintha máshogy néztek volna rá a szokásostól eltérően.
- Holnap Tibi randira viszi Krisztit - mondta Réka Évának. - Moziba mennek. Azt is tudom, hogy melyikbe. Nincs más dolgunk, mint elrontani. Mi is beülünk arra a filmre. Mögéjük foglalunk helyet. A film alatt csinálunk pár dolgot. A lényeg az, hogy jól elrontsuk.
- Jó ötlet. Tele vagyok energiával. Készen állok a harcra.
- Örülök. Ma 4 óra fele benézek hozzátok, oké?
- Naná. Akkor veszek csipszet, meg együtt nézzük meg a kedvenc sorozatunkat.
- Egy rugón jár az agyunk!
- Éva, gyere azonnal az irodámba! - kiáltott oda az igazgató. - Beszélni akarok veled.
Éva megszeppenve állt az irodában.
- Mit képzelsz magadról, kislányom? - kiabálta az igazgató. - Kapcsolatba kerülsz egy darabolós gyilkossal? Hát milyen gyerek vagy te? Azonnal változtass a viselkedéseden! Egy ilyen gyerek nem járhat ide. Kapsz egy utolsó esélyt. Nem többet! Ha csinálsz valamit, repülsz az iskolából.
- É... é... értem.
- Most pedig takarodj!
Éva gyorsan kisomfordált a tanáriból.
- Na mi volt? - kérdezte kíváncsian Réka.
- Leszidott a viselkedésemért. Kaptam egy esélyt. Ha csinálok valamit, kirúgnak.
- Hú, ez elég durva. De ez csak az iskolán belülre vonatkozik. Kint ugyanúgy folytathatod a harcot.
- Tudom, és így is lesz. Durva leszek Krisztivel. A földbe döngölöm. Egy életre megkapja a magáét.
- Jól beszélsz. Kapja meg azt, amit megérdemel.
- Leckézessük meg úgy, ahogy illik. Csapj bele!
A két barátnő összecsapta a kezét. Elégedetten néztek egymásra. 4 órára Réka ott is volt Éváéknál. Ettek, ittak, röhögtek. Megnézték a kedvenc sorozatukat. Este 8-kor ment el a barátnő. Éva örült, hogy van egy ilyen jó társa, aki mindig megérti és mindenben segíti.
Tizenharmadik fejezet: Véres Kéz
Évák megvették a jegyet a filmre. Tibiék nem vették észre őket szerencsére. Míg mielőtt Kriszti leült volna, beragaztózták a székét. Ő gyanútlanul beleült. Pár perc múlva leoltották a lámpákat. Éva popcornnal dobálta Krisztikét. Az mérgesen hátrafordult. Látta, hogy Éváék azok.
- Ide is követtek? - kérdezte felháborodva. - Szánalmasak vagytok.
Később Réka Kriszti feje fölött bontotta fel a felrázott kólát. Persze az az ő fejére fröccsent.
- Na most már elegem volt! - üvöltötte. Nekirontott Évának. Tépni kezdte a haját. A biztonsági őr kiráncigálta őket.
- Mit képzelnek maguk? - mondta. - Távozzanak a moziból!
A harc kint is folytatódott. Verték, rugdosták egymást. Kriszti végigkarmolta Éva arcát, amiből kibuggyant a vér. Majd beleszakított a pólójába. Utána jó erősen hasbavágta. Éva a földre rogyott.
- Nesze neked, te kis szajha! Legközelebb meggondolod, hogy kivel kezdesz ki. Elrontottad a randimat ugyan, de én győztem. Na pá!
Réka odarohant hozzá.
- Fáj valamid? - kérdezte.
- Á, semmiség. Túlélem.
- Nézd a dolog jó oldalát. A randit elrontottuk. Ez volt a célunk. Végül is elértük.
- Jaja. Nem megyünk el valahova bulizni?
- Tőlem mehetünk. Tudok egy jó helyet, ott mindig zsír bulik szoktak lenni.
- Oké, menjünk oda.
Amikor odaértek, a buli már rendesen beindult.
- Sziasztok! - mondta egy ottani csaj. - Itt van Véres Kéz, gyertek.
- Ki az a Véres Kéz? - kérdezte Éva és Réka kórusban.
- Ti nem ismeritek? Az alvilág legismertebb embere. Tele van zsével. Gyertek, nézzétek meg! Ott ül abban a bokszban.
Odamentek. Tetoválások díszítették a testét.
- Heló, lányok! - köszönt. - Mizu van veletek?
- Semmi különös - mondta Éva. - Veled?
- Épp egy jót bulizok. Csatlakozzatok ti is!
- Bocsi - mondta Réka - , hogy megkérdem, de miért hívnak Véres Kéznek?
- Csináltam már egy-két durva dolgot.
- Például? - kíváncsiskodott Éva.
- Embert öltem, de nem tudták rámbizonyítani. Köztudott róla, hogy zűrös ügyeim vannak, de bűnösségemet nem tudják bizonyítani. Kér valaki füvet?
Senki sem jelentkezett.
- Akkor megmarad nekem. Esetleg ezt a fehér port itt? Ettől rögtön elfelejtkezel magadról. Mindent meg lehet csináltatni veled, amit csak mondanak. Másnap viszont semmire sem emlékszel.
Éva félrehúzta Rékát.
- Innen szerezte Kriszti azt a szert - mondta barátnőjének. - Ez a szer volt az.
- Úgy, ahogy mondod. Kriszti tehát járt itt. Van egy olyan érzésem, hogy jól fog még jönni a Véres Kézzel való ismerettség.
Véres Kéz tovább beszélt:
- A leghatásosabb dolog, ha el akarsz intézni valakit, az az, hogy úgy tevékenykedsz, hogy senki se gyanakszik rád. Én csak tudom. Ezzel a módszerrel jöttem ki már nem egy kis ügyből. Vegyétek ezt jótanácsnak. Jól jöhet még.
Véres Kéz szavai visszhangoztak Éva fejében. Zűrös figura, de igazakat mond. Elhatározta, hogy így folytatja tovább a harcot.
Tizennegyedik fejezet: Az iskola rejtélye
A diákok beléptek a kultúrházba. Az igazgató bejelentette, hogy beszédet fog tartani. A témáját nem árulta el.
- Csendet! - kiabálta az igazgatóhelyettes, amikor már mindenki bent volt a teremben.
Az igazgató gőgösen sétált ki a színpadra.
- Kedves Tanulók - kezdte beszédjét. - Nagy eseménynek nézünk elébe. Holnap reggel Magyarországra érkezik Jack Anderson. A nevét ti még nem ismerhetitek. Tudni kell róla, hogy külföldön nagyon befolyásos ember. Utazásának célja az, hogy kiválassza Európa legjobb 10 középiskoláját. Minden európai országból kiválasztott egy iskolát, ami Magyarországon a mi iskolánk. Szeretnénk, ha az iskola bekerülne a 10 legjobb közé. Ezért Mr. Anderson személyesen fogja megvizsgálni az itteni helyzeteket. Be fog ülni a tanórákra, vigyeli a viselkedéseteket, a tanárokét, a tanterem tisztaságát, szóval mindent. Arra kérlek benneteket, hogy viselkedjetek jól! Ha helyezést érünk el, az jó reklám lesz az iskolának és az országnak is. Emellett az iskola hatalmas pénzösszeget fog kapni, amiből az összes fejlesztést fedezni tudnánk. Minden olyan tanulót, akinek voltak már zűrös ügyei, azokat külön kérem, hogy vegyék elő a jóoldalukat. Mert, ha nem, az azonnali kicsapással jár. Mindig is szívügyem volt az iskola sorsa. Ameddig egészségem megengedi, addig én leszek az igazgató. Mást nem engedek a helyembe. Ha lesz is egyszer utódom, az hosszas kivizsgáláson fog keresztülmenni, míg végre elfoglalhatja állását. Ennyit akartam mondani.
A gyerekek letaglózva távoztak.
- Uramisten! - mondták többen is. - Ki ez az Anderson?
A tanárok persze büszkék voltak erre a Jackre, hogy idejön, de a gyerekekben általános felháborodást váltott ki. Az igazgatót a diákok nagyrésze nem bírta elviselni. Gőgös vénembernek tartották. Mindig olyan képet vágott, mintha ölni készülne.
Viszont egy lelakatolt szoba rejtélye az iskola alapításától kezdve felcsigázta a gyerekeket. A szobához csak az igazgatónak volt kulcsa. A gyerekeknek tilos volt bejárni. Néha-néha látták az igazgató urat egy tanár kíséretében belépni a szobába. Percekig bent voltak, utána kijöttek. A szoba Éva és Réka érdeklődését is felkeltette.
- Mi van abban a szobában? - kérdezte Éva.
- Fogalmam sincs - válaszolt bizonytalanul Réka. - Gyere menjünk le a földszintre megnézni.
Leszaladtak a lépcsőn. Megálltak a szoba előtt, ami a folyosó végén állt. Az ajtóra kiírva: BELÉPNI TILOS. Az igazgató odasétált éváékhoz.
- Takarodjatok az ajtótól! - ordította. - Nem tudtok olvasni? Belépni tilos, tudjátok mit jelent ez? Lóduljatok! Ne is lássalak benneteket.
Előhalászta a bal zsebéből a kulcsot. Kinyitotta, majd belépett és magára zárta az ajtót.
- Holnap az óráján megszerezzük a kulcsot - mondta Réka. - Úgyis mindig ott áll meg a padom mellett. Észrevétlenül kihalászom a kulcsot. Nem fogja észrevenni.
- Bemegyünk a szobába? - kérdezte ijedten Éva. - Ha lebukunk, vége.
- Nem fogunk. Holnap kémia órán megszerzem. Imád a kémiáról beszélni, akkor teljesen elfeledkezik magáról.
- Jó. Holnap kémián. Jaj, le ne bukjunk!
Tizenötödik fejezet: A rejtély megoldódik
A kulcs elcsenése gondtalanul ment végbe. Éváék az udvari szünetben bentmaradtak. A szoba felé osontak. Kettőt fordult a kulcs, és az ajtó kitárult. Gyorsan becsukták maguk után. Megdöbbentő látvány tárult a szemük elé. Csomó zacskó, tele marihuánával, meg egyéb fehér porokkal.
- Mit keres itt ennyi fű? - kérdezte Éva. - Hogy kerülhet ez ide? Egy iskolába?
- A tanárok ezt szívják - mondta Réka. - Vagy még egy lehetőség. Drágán eladják. Szerintem ez a verzió sokkal valószínűbb. Jack Andersonnak is köze lehet ehhez. Mi van, ha az egész 10 legjobb európai iskolás verseny csak kamu? Beadják nekünk, hogy megnyertük a versenyt, és a suli ezáltal pénzt kap. Holott a fű eladása végett kapjuk azt a pénzt. Érted már? Persze kapunk uniós támogatást is, de a kábítószerrel való kereskedésből az igazgató jár jól, meg a tanárok. Mindezt észrevétlenül csinálhatják, mert ki gondolna a fű effajta eladási módjára? Ugye senki?
- Elgondolkodtató, amit mondasz. Amikor a tanárok bemennek, akkor a vevő már bent tartózkodik. Lebonyolítják az üzletet. Lehet, hogy valamelyik tanár is szokott vásárolni.
- Biztos is. Ezért akar az igazgató ilyen görcsösen megmaradni az igazgató székben. Ily módon tömheti a zsebét. Gond nélkül. Most azt találjuk ki, hogy mit fogunk csinálni.
- Beszélünk az igazgatóval. Elmondjuk neki, hogy mindent tudunk. Kíváncsi vagyok a reakciójára.
- Jobbat tudok. Mi adjuk el Véres Kéznek. Az abból származó pénzt pedig jótékony célra használjuk fel. Tudok egy kisfiút, akinek őssejt beültetésre lenne szüksége, de nincs rá elég pénz.
- Ez tényleg jobb. Most már tiplizzünk.
Bezárták maguk után az ajtót, és kimentek szünetre. Kriszti odajött, majd jól összeszidta Évát, mert miattuk ragasztós lett a gatyája. Elfordultak tőle. Otthagyták.
- Elmondjuk valakinek a titkot? - kérdezte Éva barátnőjét.
- Soha. Túlságosan kockázatos. Mi ketten tudunk róla, ennyi bőven elég.
- Rendben. Ma este elmegyünk arra a szórakozóhelyre, és beszélünk Véres Kézzel. Tuti érdekelni fogja az áru.
- Jaja. Akkor ma este. Le kell állítanunk e gonosz üzletet. Nem mehet tovább.
- Kalandra fel! Kezdődjön a terv megvalósítása.
Tizenhatodik fejezet: A kihallgatás
Aznap este is ott volt Véres Kéz a szórakozóhelyen. Félrehívták az egyik sarokba, és Éva nekiszegezte a kérdést:
- Érdekel téged a fű? Nagy mennyiséggel rendelkezünk. Eladnánk. És hát rádgondoltunk.
- Mennyiért adod?
- Elsőnek tisztázzuk. Érdekel az ügy?
- Naná. Mutassátok meg az anyagot!
- Megmutatjuk. Gyere! Elég nagy mennyiségben van. Egy szoba tele van vele.
- Hm. Ez már komoly ügy. Mindenképpen érdekel.
- Rendben. Akkor elviszünk oda.
- Okés. De ha átvertek, a szüleitek kezdjék el szervezni a temetéseteket.
- Nem verünk át.
Elmentek az iskolához. Bemásztak a kapuján. Betörték az egyik földszinti ablakot, és bemásztak rajta. Kinyitották a szoba ajtaját. Véres Kéz körbenézett.
- Ez kemény, csajok. Ahogy érzem, ez a fehér por heroin. 5 millát adok érte.
- Az nagyon jó - mondta Réka lelkesen. - Készpénzben kérjük.
- Megkapjátok. Holnap gyertek el a bárba. Ott átadom nektek a zsét.
- Ott leszünk - szólt Éva. - Mi lesz a fűvel? Elvigyük most?
- Szólok pár haveromnak - mondta Véres Kéz. - Bepakoljuk egy furgonba. Pár perc és ittlesznek.
Telefonált. Valóban meg is jöttek. Csomó tetovált, izmos ember. Kipakolták a cuccot, majd leléptek.
- Szerinted tényleg fizet? - kérdezte Réka.
- Igen. A múltja miatt. Ha nem fizet, tudja, hogy akkor szólunk a rendőröknek valami kisebb illegális ügye végett.
- Valóban. Most már menjünk.
Másnap az igazgató óriási botrányt rendezett a betört ablakért. Üvöltözött, és mondta, hogy úgyis megtalálja a bűnöst. Hát még milyen ideges lett, amikor a pótkulccsal kinyitotta a szobát, és látta, hogy a kábító eltűnt. Nem volt magánál, vízzel kellett locsolgatni. Aznap kihallgatást rendelt el. Minden tanulót, tanárt behívott. Hosszas percekig vallatta őket, majd utána elengedte. Évát szidta a legjobban.
- Te büdös ringyó! Mit tudsz arról a szobáról?
- Semmit.
- Hazudsz! Tudom, hogy tudsz róla valamit, csak nem mered elmondani. Nincs benned elég bátorság. Gyenge vagy, mint a harmat.
- Hagyja abba! Egy igazgató nem beszélhet így!
- Ó, dehogyisnem! A szobát tegnap éjjel valaki kiürítette. Az összes bent lévő dolog nyomtalanul eltűnt.
- Sajnálom.
- Hát még én. Beszélj!
- Nem tudok semmit. Meg se közelítettem azt a szobát, mert nem lehetett.
- Téged ez nem tart vissza. Rossz vagy! Tetőtől talpig! Egy máglyára való boszorkány!
Éva kirohant az irodából. Az igazgató is kijött.
- Megtalálom a bűnöst! Minden diák figyeljen rám! A bűnös bűnhődni fog. Ezt garantálom.
Tizenhetedik fejezet: Jack Anderson megérkezik
Másnap az egész iskola a kultúrházba lett rendelve. Jack Anderson már a színpadon állt az igazgatóval együtt. Valamin nagyon vitatkoztak.
- Nem tudom hová lett, nem érted? - mondta idegesen az igazgató. - Elvitte valaki.
- Miért nem vigyáztál rá jobban, te vén trotyli? - vágott vissza Jack. - 3 nap haladékot adok. Ha nem lesz meg, meghalsz.
A diákok félve tekintettek a színpadra.
- Mi a francot bámultok? - kiabálta az igazgató. - Ez csak egy apró konfliktus. Üljetek azonnal a székekre!
Nem volt mit tenni. Az igazgató dühösen kezdte el beszédjét:
- Ti lopós alávaló nyomorultak! Betörtök az iskolába? Kifosszátok a titkos szobát? Micsoda szenvtelenség! Ég a pofám miattatok! Így már biztos nem érünk el helyezést. Megkeresem a bűnöst. Most rögtön. Olvasok a szemekben.
- Fogd be! - szólt rá Jack. - Ne keresd a bűnbakot! Figyelmetlen voltál. Ki kell mondani.
- Én nem! Én nem!
- Dehogyisnem! 3 napod van, hogy visszaszerezd. Különben vérfürdőt rendezek.
- 3 nap alatt lehetetlen!
- A fenét!
- Na jó! Én ezt már nem bírom idegileg.
Öltönyéből egy pisztolyt húzott elő. A szájába dugta, és lőtt. Lezuhant a színpadról. Az igazgatóhelyettes odarohant.
- Mindenki menjen ki! - mondta. - Menjetek vissza az iskolába! Menjetek már!
Évák az előző nap megkapták a pénzt. El is juttatták a beteg gyereknek. Az öngyilkosságból kifolyólag 2 hét szünetet rendeltek el, amíg meg nem válasszák az új igazgatót. A tragédia híre az egész országban körbement. Jöttek volna az újságírók, de a tanárok nem engedték. Így is elég, hogy az iskola címlapra került.
A szünetben Éva elment Tibiék házába. Sétálni akart vele, de az nem ment vele. Rávágta a kaput. Éva rájött, hogy nagyon nehéz lesz visszaszerezni a bizalmát. Kriszti teljesen elkábította.
Tizennyolcadik fejezet: A születésnapi buli
A szünetben Éva meghívást kapott Gréta, az egyik régi barátnőjének a 15. születésnapi bulijára. Régebben nagyon összejártak. Éva sokat gondolkodott az ajándékon, míg meg nem találta azt a fényképalbumot, amiben a közös fényképeik voltak benne az együtt töltött időkről. Ezt fogja adni, gondolta. Nagy boldogan csöngetett be a házba. Hamarosan Gréta jött ki. Fekete hajú, zöld szemű lány volt. Nagyon szépen nézett ki, a fiúk úgy mentek utána, mint macska az egér után.
- Szia Éva. De rég láttalak! Gyere beljebb!
- Nem sokat változtál. Úgy örülök, hogy látlak.
- Én is nagyon. Mesélj el mindent! Majd én is mesélek.
A házban még csak két vendég volt. Kriszti és Tibi.
- Ő itt... - kezdte el Gréta.
- Éva - felelték kórusban. - Osztálytársunk.
- Tényleg? De jó!
- Hát - mondta Kriszti.
Gréta félrehívta Évát.
- Figyelj! - mondta. - Krisztivel ne törődj! Csak kényszerből hívtam meg. Anya nyaggatott vele állandóan. Ismerjük a szüleit. Dúsgazdagok. Krsizti testvérével, Ádámmal akarnak engem összehozni. Ő is jött volna a buliba, csak éppen kinn vannak az apjával Görögországban.
- Értem. Tudod, Tibi az én pasim volt, de Kriszti lenyúlta.
- Nem mondod?
- De igen. Az egész iskola engem utál. Egy ringyónak állított be.
Elmesélte Kriszti összes gaztettét.
- Uramisten! - hűlt el Gréti. - Micsoda egy perszóna! Vissza kell szerezned Tibit! Fel kell nyitnunk Tibi szemét minél hamarabb.
Pár perc múlva az egész vendégsereg összegyűlt. Csomó jó fej lány és fiú. Éva barátkozott mindegyikükkel. Később a vendégek beültek a nappaliba a kanapéra.
- Örülök, hogy mindnyájan eljöttetek - mondta Gréti boldogan. - Kriszti, mutad be nekünk az új barátodat. Még alig ismerjük.
- Oké. Ő itt Tibi. Az új iskolámban ismertem meg. Az első naptól kezdve beszélgettem vele. Miven éppen szingli volt, le is csaptam rá.
- Nem igaz! - szólt közbe Éva. - Enyém volt. Én csókoltam meg először. Utána te lecsaptad a kezemről. Így volt?
- Dehogy! Ne higyjetek neki! Hazudik.
- Én hiszek neki - mondta Gréti. - Neked viszont egy szót se hiszek el. Jól tudom, mekkora egy ringyó vagy. Kihasználod a pasikat. Pár hónapig együtt vagy velük, utána dobod őket. Mit csináltál szegény Ferivel is? Még a mai napig se heverte ki teljesen.
- Nekem meg drogot kevert a kólámba - mondta Éva. - Utána meg lefényképezett csupa idegen pasassal egy szál bugyiban. Itt is vannak a táskámban a képek, amit később kirakott a faliújságra. Nézzétek!
Körbevitte a képeket.
- Ne higyjetek neki! - kiabálta Kriszti. - Ő egy hazug disznó! Hazudik!
Évának ugrott. Gréta segített a verekedésben. Ketten ütötték Krisztit. Próbálták leállítani őket, de nem tudták.
- Meghalsz! - ordította Kriszti. - Kinyírlak.
Gréti egy jól irányzott rúgással hasbarúgta. A földre rogyott. Nagy nehezen feltápászkodott. Hátralökte Évát, aki beverte a fejét az asztalba. Gréti ettől még dühösebb lett. Megfogta Kriszti fejét és az asztalon lévő tortába nyomta. Kriszti erre beleszakított Gréti ruhájába. Éva is bekapcsolódott. Lenyomta Krisztit a földre, és nem engedte fölállni.
- Éljen! - hangzott a kiáltás a vendégektől. - Bravó!
Éva végül elengedte Krisztit.
- Na mi van, Szörnyella? - kérdezte Éva.
- Ne merj így nevezni! A legdurvább formámat veszem most elő. Lelle Krisztit nem lehet csak úgy legyűrni.
Ádázan Évának esett. Éva örült a további bunyónak. Gréti hagyta, hogy Éva és Kriszti verekedjen. Elérkezett a finálé. Kriszti egészen a konyháig tolta Évát. Éva valami segédeszközt keresett. Talált egy csomag lisztet. Ráborította Kriszti fejére. Nagy por keletkezett. Éva ellökte magától ellenfelét. Megragadta a nyújtófát. Kriszti még attól sem hátrált meg. Kacagni kezdett. Éva kihasználta az alkalmat. Ütött. Kriszti két elülső fogát kiverte. A kacaj abbamaradt. Kirszti ijedten nyúlt a hiányzó két foga helyére.
- Kiverted! - kiabálta. - Azonnal meg kell csináltatnom!
Kirohant a konyhából, sőt még a lakásból is. Éva győzött. Reménykedve nézett Tibire.
- Elhiszem, hogy szeretsz - mondta Tibi. - Én is érzek irántad szerelmet, de Kriszti után is. Nem tudom, melyikőtökben bízzak. Bizonyítonotok kell. Anélkül nem tudok dönteni. Most pedig megyek. Holnapután gyere el hozzám. Megbeszéljük a dolgokat.
Éva repdesett a boldogságtól. Minden gondja, baja elszállt.
Tizenkilencedik fejezet: A csók
- Na mi lesz? - kérdezte Éva idegesen Tibitől a hálószobában. - Mire jutottál?
- Mondom. Mindkettőtöknek bizonyítani kell. El fogomdönteni, hogy melyikőtöket szeretem. Ehhez elég lesz egy csók. Kriszti pár perc múlva be fog futni.
Csöngettek. mármeg is jött. Tibi kiment. Kriszti gyilkos szemekkel nézett Évára.
- Szevasz, te kis ringyó - mondta Kriszti. - Nagyon meg fogsz még fizetni a múltkoriért.
- Hagyjuk ezt! - szólt rá Tibi. - Melyikőtök csókol meg először?
- Én! - mondta Éva.
- Oké. Gyere!
Szját lassan Tibi szájára tapasztotta. Végtelen megnyugvás fogta el és szeretet. A levegőben érezte magát. Szállt, szállt és szállt.
- Hűű... - ámuldozott Tibi. - Nincs szükség a másik csókra. Minden kétséget kizáróan Évát szeretem. Kriszti, menj haza.
- Mi van?! - kiabálta Kriszti. - Te ezt a ringyót szereted? Na ne! Nálam nincs szebb lány a világon.
- De van - mondta boldogan Tibi. - Éva az. Őt szeretem és kész. Téged alig. Évának hiszek. Elhiszem, hogy nem önszántából volt azokkal a fiúkkal egy szál bugyiban. Te tetted vele.
- Nem igaz!
- Hagyd abba! Őt szeretem és kész. Egy csók elég volt, hogy megváltozzon a véleményem.
- Igen? Jól van. Mindkettőtöket a porba foglak alázni. Kettő legyet egy csapásra. Lelle Krisztivel nem lehet csak így elbánni.
- Ó, dehogyisnem - mondta Éva. - Szörnyella, menj vissza szépen a börtönbe!
- Ne szólíts Szörnyellának! Még a szünetben megnyerem a harcot.
- Majd én meg Tibi. Te leszel a vesztes.
- Aki mondja! Pápá! Hamarosan hallotok rólam.
Huszadik fejezet: A történet vége
Másnap Éva és Tibi elhatározták, hogy elmennek moziba. A film alatt végig egymás kezét fogták. A film után összeborulva sétáltak. Elég sötét volt már. Lementek egy aluljáróba.
- Rossz emlékeim vannak az aluljárót illetőleg - mondta Éva.
- Ne aggódj! - nyugtatgatta Tibi. - Nincs itt senki. Üres. Láthatod. Gyere már! Lekéssük a metrót.
Alig, hogy kimondta, egy gyerekekből álló banda tűnt fel a szemük előtt. Élükön Krisztivel. Voltak köztük fiúk és lányok egyaránt. Kezükben fegyver. Egyre közelebb értek.
- Jó volt a mozi? - kérdezte gúnyolódva Kriszti. - Ugye megmondtam, hogy hamarosan hallotok rólam?
- Kriszti, te nem vagy eszednél! - mondta Éva. - Tedd le azt a fegyvert! Le akarsz lőni?
- Le hát . És Tibit is. A többiek meg segítségemre lesznek.
- Úgysem mered elsütni azt a fegyvert.
- Nem?
Belelőtt a mellette lévő falba.
- Tibi, meneküljünk! - kiáltotta Éva. - Ez egy őrült.
Futni kezdtek. De Krisztiék gyorsabbak voltak. Elébük kerültek. Körbeállták őket. A fegyvereket rájuk szegezték. Kriszti besétált a kör közepére. Megragadta Éva nyakát, és a fegyvert a fejéhez fogta.
- Meghalsz! - ordította. - Amiért ilyen szemét voltál velem.
- Ezt inkább én mondhatnám!
- Hagyd őt! - kiabálta Tibi. - Itt vagyok én.
Kriszti elengedte Évát. Lőtt. Tibi bal vállát talált el. A földre rogyott.
- Ne! - sikította Éva. - Rohadj meg!
Kriszti ismét lőtt. Éva jobb combját találta el. Ő is a földön kötött ki. Nagy kacaj támadt a bandában.
- Hé! - hangzott valahonnan a kiáltás. - Ti mi a francot csináltok ott?
Egy hajléktalan áltt a hátuk mögött.
- Jól hallottam? - folytatta. - Lőttetek? Kétszer is, mi?
Akkor látta meg a két sebesültet. Kirohant az aluljáróból.
- Ne hagyjon cserbe minket! - kérlelte Éva. - Kérem.
- Vége a harcnak - mondta elégedetten Kriszti. - Győztem.
A későbbiek nem ezt mutatták. Pár perc múlva 6 rendőr rohant le az aluljáróba.
- Fel a kezekkel! - kiáltották.
A mentősök is megérkeztek. Hordágyakra rakták a két sebesültet. Rohantak. A sebet minél hamarabb kezelni kell. Krisztiéket letartóztatták. Értesítették a szüleiket. Kriszti apjáról kiderült, hogy ő az a gyilkos, akit régóta keresnek. A banda összes tagját, Kisztit is beleértve, javító intézetbe csukták. Éváék sebét sikeresen kezelték. Kórházban lesznek egy pár napig, utána kiengedik őket. Az iskola új igazgatója egy fiatal férfi lett, aki kezében már remélhetőleg jó kezekben lesz az intézmény.
Epilógus
4 év telt el az eset óta. Éva és Tibi jelenleg a jogi egyetemre járnak. Krisztit 4 év elteltével kiengedték az intézetből a többi társával együtt. Az anyja kitagadta a tette miatt. Kriszti végső elkeseredésében Éváékhoz ment bocsánatért esedezni, de kísérlete kudarcba fulladt. Mivel nem tudta magát seholse visszakönyörögni, így az egyik éjjel a Lánchídról a Dunába ugrott. Éva és Tibi kapcsolata töretlen, nagyon szeretik egymást.
10 évvel később. Most mindketten 29 évesek. Összeházasodnak. Nagy bulit csaptak. Később elmentek Rómába nászútra.
2 évvel később született meg az első gyermekük, Tibi. 3 évre rá jött egy kislány, Éva. Több gyereket már nem akartak. Azóta is boldog házasságban élnek, és nevelik a gyerekeiket a legszebb körülmények között.
Szavazás